Ezt a sajnálatos folyamatot egyre többen veszik észre és egyre többen kérik számon a maguk módján.

Romanek Etelka öt évében még a szakrális vonal volt az, ami valamilyen szinten, de legalább a városra irányította a figyelmet, jellemzően pozitív hangvételű cikkek formájában.

Kivétel persze, amikor a magát „média-vámpírként” aposztrofáló egyén, aki egyéb iránt a jelenlegi polgármester nem túl iskolázott „főtanácsadója”, épp nem ekézte emiatt is a volt polgármestert a különböző internetes portálon…

Aztán egyszer csak feltűnt az ismeretlenségből  - egy rogáni kinevezéssel és a hozzá csatolt jelentős hendikeppel a zsebében - az ifjú titán (ti tán tudtok vele valamit kezdeni), aki „kiemelt turisztikai fejlesztésekért felelős miniszteri biztosként” mérettette meg magát a polgármesterségért folytatott „különös elemeket felvonultató” küzdelmében. 

Abban a küzdelemben, amit nem csak az adófizetők pénzéből fenntartott ellátmánya (állami fizetés, állami céges autó, stb.) hanem a „nagy emberek” hathatós támogatása is segített a másik kapu felé lejtő pályán.

Ha magát az eljárást – az egyenlőtlen küzdelem mivoltát – többen nem is üdvözölték, de úgy gondolták, hogy végül is a „felső körökhöz tartozó” és jelentős kapcsolati tőkével rendelkező ifjú még jól jöhet Esztergom fejlődése szempontjából.

Aztán gyorsan eltelt ez a két év és egyre többen azt veszik észre, hogy valódi kézzel fogható eredménye nem nagyon mutatkozik a „felső körhöz való tartozásnak”, hacsak a közvagyon privát zsebekbe és szűk érdekcsoportokhoz történő juttatása nem minősül annak…

Erről rendre olvashatók cikkek, eddig valós nyomozás vagy vádemelés nélkül.  Kiguglizható az interneten.

Ami viszont csendben rontja a város esélyeit, az szinte láthatatlan…

Az az Esztergom, ami történelménél, rangjánál fogva kiemelt helyen kell szerepejen, egyre inkább és észrevétlenül csúszik lefelé.

Pedig az elmúlt két évben is lett volna mivel bekerülni a pozitív hírek sorába.

Hiszen egy volt „kiemelt turisztikai fejlesztésekért felelős miniszteri biztostól” vagy egy két éve regnáló polgármestertől elvárható lenne, hogy legalább az iskolások számára kiadott Esztergom könyv szintjének mélységében legyen tisztában „városa” múltjával, de úgy látszik, hogy az ingatlanüzletek eddig ezzel szemben elsőbbséget élveztek.

Emlékszik valaki arra, hogy a város jelképét megjelenítő bazilika zárókő-letételének 150. évfordulóján történt volna bármi a város részéről ( 2019. november 1.) ?

Vagy Boldog Özséb halálának 750. évfordulóján ( 2020.január 20..), itt Esztergomban?

Vagy a Mária Valéria híd átadásának 125. évfordulóján (2020. szeptember 28.) ?

És a gát? Tervezik, hogy ki tervezze azt a tervet, ami megtervezi, hogy hol is legyen, ha már megtervezték azt a közbeszerzési eljárást, amit jó előre leterveztek…

És még lehetne sorolni, de felesleges. 

Mert az, mint ami a közelmúltban, pontosan 2021. szeptember 7-én történt, örökre emlékezetes marad sokak számára.

A NEK2020 vagy angolul IEC2020 (52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus) egy olyan egyházi ünnep, esemény, rendezvény, ami általában egyszer adatik meg adott országban, egy életben.

Magyarország utoljára 1938-ban, azaz 83 éve rendezhette meg és viszonylag kicsi a valószínűsége, hogy a mi életünkben még egyszer „házhoz jön”.

Egy ilyen eseményt, rendezvényt hosszas egyeztetések előznek meg, a programok, helyszínek gondos összehangolásával.

Épp egy olyan jól időzített konstellációban, amikor egy ifjú titán bizonyíthatná, hogy „a messzire elérő kormányzati körökből jövő, városvezetővé történő leereszkedése” egy olyan személyes áldozat, amit ő hozott meg szeretett városáért, annak felemelkedéséért.

Ráadásul a 2020-ra tervezett esemény – ha nem is önszántából – kapott egy év hosszabbítást, így a lehetőség adott volt, hogy ami 2020-ra esetleg nem készült volna el, az 2021-re biztosan megvalósuljon, illetve megfelelő lobby-tevékenységgel az esetleges „számunkra nem oly kedvező” programok változtathatók legyenek.

Legalább is így gondolná az ember – főleg - ha „erős politikai erők” vonzását érzi egy adott városvezetésben vagy annak képviselőtestületben.

Ehhez képest viszont a minap azzal szembesültünk, hogy 2021. szeptember 7-én DOROG vált a Dunakanyar fővárosává, és DOROG érdekérvényesítő ereje maga alá gyűrte Esztergom 1048 éves történelmi múltját.

Jutott is ezért elismerés bőséggel a dorogi városvezetésnek és szemlesütve történő, kínos, fal melletti sompolygás az esztergominak.

Hogy ez pontosan miben nyilvánult meg?

A NEK2020 küldöttségét és az ARANYVONATOT - a 424-es gőzös húzta be a dorogi állomásra, mögötte pedig a vezető egyházi személyeket szállító nosztalgiakocsik sorakoztak fel. 

Azaz aranyvonattal érkeztek a világ bíborosai, érsekei és püspökei az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus DOROGI eseményére, ahol aztán Sáry László „Cantata Dorogiensis De Eucharistia” című zeneművének ősbemutatóját hallgatták meg, amit a zeneszerző kimondottan az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus írt, természetesen DOROG városának, DOROG polgármesterének külön kérésére.

A Dorog város címerével ellátott protokollcsomag része volt az ősbemutatón elhangzott mű CD-je (Umze Ensemble, Saint Eprahim férfikar, Vajda Gergely vezényletével), és egy „Eucharisztia 1938-2020” fém kitűző a Bányász oltárral.

Azaz Dorog rendelkezik maradandó kulturális produktummal; „Dorogi Eucharisztikus Kantáta” és egy apró fém kitűzővel, amit az utókorra lehet majd hagyni, és ki tudja 50-100 év múlva milyen értéket képvisel majd…

Fontos tény, hogy DOROG 14 millió, 100% EU-s pályázati pénzből „oldotta meg” a „projektet”.

Érdemes ezt összevetni a legutóbbi esztergomi, napi 2-2 órás „fényfestés” 25 millió Ft-os költségével…

Ráadásul az ARANYVONAT maradt Dorogon, hogy a dorogi  polgárok megtekinthessék, majd a magas rangú vendégek koncert után autóbuszokkal utaztak az Esztergomi Bazilikába, ahol közösen imádkoztak, majd Mindszenty József bíboros sírjánál gyertyát gyújtottak, miután mintegy „délutáni kirándulás” keretein belül tekintették meg az ország első templomát. 

Végül elköltöttek egy vacsorát a Prímás Pincében, ahol  „soroksári akcentussal” megspékelt angolsággal kapták meg a verbális esztergomi köszöntőt, előételként.

És, hogy Esztergom se maradjon ki protokoll-csomag átadásból, így a Romanek-korszakból megmaradt Esztergom könyv került kiosztásra, már amennyi megmaradt.

Azaz Esztergomban a +1 év is kevés volt ahhoz, hogy bármilyen ötlet kipattanjon, esetleg „produktumot” készítsenek, bármit, ami az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódik.

A flash mob-os videót megírni mini dvd-n vagy pendrive-on és elkészíteni „Esztergomos” formában 500 példányban, 1-2 munkanap lett volna, azaz bőven elkészülhetett volna szeptember 7-re, ha van ötlet, hozzáértés, akarat… 

De maradjunk csak Dorogon, hiszen az ARANYVONAT is maradt DOROGON!

Olyannyira, hogy a szűk, esztergomi városházi delegáció sem tudott az Aranyvonat dorogi jelenlétéről, mert ha tudott volna, bizonyára az ősbemutató előtt-után odakanyarodtak volna saját buszukkal egy rövid, ám beható vizsgálatra, hiszen az előd 1938-ban járt utoljára Esztergomban.

Az esztergomi városházán eszébe nem jutott senkinek, hogy úgy szervezze az eseményeket, keverje a lapokat, hogy azt a ~ 8 kilométert az ARANYVONAT Esztergom irányába megtegye. 

Erre lett volna + 1 év, persze csak akkor ha van akarat is, vagy ha van némi alapfokú helytörténeti, történelmi ismeret és persze minimális kapcsolat a szervezőkkel.

Mert úgy tűnik, hogy Esztergom csupán elszenvedője volt az eseményeknek, sodródott, de érdekérvényesítő ereje a nullához tartott. Szomorú.

Hálásak lettek volna az esztergomiak, ha Doroghoz hasonlóan ide is „házhoz jön” az ARANYVONAT és helyben, akár egy-két óra időtartam alatt, de megnézhette volna mindenki, aki szeretett volna valami olyan – a szokványostól eltérő – vizuális élményt is, ami kimondottan az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolható, függetlenül attól, hogy valaki miben, hogyan és hol gyakorolja hitét, vallását.

De bármi más, kiemelt programért hálás lett volna a város lakossága. Ne feledjük, az 1938-as esemény azzal indul, hogy a Szent Jobb első állomására, Esztergomba érkezett… 

Kár érte, kár ezért is, és kár azért is, hogy a „Magyar Róma” a futottak még kategória sereghajtói közt szerepelt az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus programjaiban.

Nem marad más, szomorú szívvel kell kézbe venni azokat az archív fotókat, amik 1938-ban készültek, az akkori Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus esztergomi helyszínein; Szent Jobbostól, Bazilikástól, óriási tömegestől.

Amire emlékezni tudunk majd, ami megmarad az utókornak, az a magánkezdeményezésből indukált Flash Mob, köszönet érte az ötletgazdának és a megvalósítóknak!